1955. augusztus 12-én születtem Budapesten. Az I. kerületi Attila utcai általános iskola és a Szilágyi Erzsébet gimnázium biológia-kémia tagozatos osztályának befejezése, valamint az 1973-as kitűnő érettségi után 1979-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi karán szereztem „summa cum laude” diplomát. 1983-ban szakvizsgáztam csecsemő-gyermekgyógyászatból jeles eredménnyel.
Munkahelyeim:
1974-1978 (egyetem alatt) ORFI – éjszakás nővér
1978-1979 OMSz – mentőtiszt
1979-1985 Ajka Kórház, Csecsemő-gyermekosztály – osztályos orvos
1986-1989 Gyál – körzeti gyermekorvos
1989-1993 Rákospalotai Leánynevelő Intézet – intézeti orvos
1991-1997 É-Pesti éjszakai gyermekgyógyászati ügyelet
1993- homeopátiás magánrendelés Zuglóban, majd 1996-tól Újpesten
Homeopátiás tanulmányok, végzettségek:
1989-199o Meridian Centrum (Tamara Bojko) tanfolyama
1992 Eurosana (Igor Tyimosenko, Irina Styeblucova) képzés
1992-től a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület által szervezett alapképzés és rendszeresen kiegészítő tanfolyamok magyar és neves külföldi oktatókkal, továbbá külföldi kurzusok és kongresszusi részvételek
1997 International Diploma in Classical Homoeopathy – London College of Classical Homoeopathy
2000 Semmelweis Egyetem Licence vizsga
2007 ECH „honoris causa” Diploma
Homeopátiás tevékenység:
1993-tól a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület alaptanfolyamainak, bevezető- és kiegészítő kurzusainak társaimmal oktatója és szervezője, a tanfolyami jegyzeteknek társszerzője voltam.
1993-2001-ig vezetőségi tagként is részt vettem az Egyesület munkájában és a 2000-es budapesti LIGA-Kongresszus szervezésében.
Mintegy tíz allopátiás kongresszuson tartottam homeopátiás előadást.
Rendszeresen tartok ismeretterjesztő előadásokat természetgyógyászoknak, laikusoknak is, publikálok folyóiratokban, interneten.
A homeopátia útján haladva sokan „fogták a kezem”. Az út kezdetben nagyon rögös volt, így sok segítségre, szoros kézfogásra, támaszra volt szükségem. Köszönöm mindazoknak, akik mellettem álltak/állnak :
– sajnos már nem élő szüleimnek, akik nehéz körülmények között is lehetővé tették a tanulásomat
– Uhl Károly főorvos úrnak, és többi ajkai kollegámnak, akik megfelelő tudással és szemlélettel indítottak el szakmai utamon
– a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület úttörő vezetőségének, tagságának, akik minden ellenárral dacolva vitték a klasszikus homeopátia ügyét, lehetővé tették a tanulást és a munkát is, akikkel gyötrelmes, de csodás volt együtt dolgozni. Itteni „harcostársaim” között barátokra is leltem.
– Dr. Zajta Eriknek, aki bölcs, atyai segítséget nyújtott a kezdeteknél, és „vigyázó tekintetét” azóta is érezzük
– Betegeimnek, akik megtiszteltek a bizalmukkal, szeretetükkel, vállalták a közös munkát – és szerencsére már egyre többen az „Egészségeseim”
– végül, de nem utolsó sorban Családomnak, akik támogattak, segítettek, elviseltek az elmúlt – időnként bizony nehéz – években [és teszik most is ☺ ], a honlapon található gyönyörű fotók egy része is nekik köszönhető.
Sokszor kérdezik és magam is gyakran elgondolkozom, „hogy jutottam ide”?
A történet valószínűleg nagyon régi, apai Nagymamám igen nehéz sorsú, de elképesztően okos, igazi jó Ember és „bevállalós” nő, matematika-fizika szakos tanár, falusi tanító volt. Ő aranyozta be a gyermekkoromat, és nagyon remélem, hogy csodás egyénisége nem csak fantasztikus emlékeket, hanem nyomot is hagyott bennem. A gimnáziumi évek pedagógusai és barát-osztálytársai is erősítették a „merj nagyot álmodni” érzését. Egyetemi éveim alatt a kötelezőkön túl matematikát és az akkor még lázadásnak számító pszichológiát, genetikát tanultam, és már kóstolgattam a fitoterápiát is. Ajkán a Gyermekosztály kemény, de fantasztikus iskola volt. Biztosan nem véletlen, hogy, bár 27 éve már én is eljöttem onnét, évente van „osztálytalálkozó”, ahol régi és mostani orvosok, nővérek gyűlünk össze, igazi barátokként, és az osztály orvosai közül többen is homeopaták lettünk. Gyál és a Lánynevelő másként próbált meg, mindkettő a „kár lett volna kihagyni” emlékek között van. A Lánynevelőben az egészségügyi ellátás mellett elindítottuk az egészségtan és a csecsemőgondozás oktatását, és létrehoztuk az ország első, sokáig egyetlen anyás csecsemőotthonát, szerencsére ez azóta „mozgalommá” vált.
Közben folyamatosan kerestem az igazi utam… a hatásos és kártételektől leginkább mentes gyógyítás lehetőségét. Nagyon sok alternatív módszert (reflexológia, akupresszúra, radiesztézia, íriszdiagnosztika, kineziológia, agykontroll, Reiki, fitoterápia…) próbáltam megismerni. Élveztem ezeket a tanulmányokat, de éreztem, még tovább kell keresnem. Akkoriban a homeopátia Magyarországon még tiltott tudomány volt, így csak innen-onnan hallottam, olvastam róla. Vonzó, ugyanakkor nagyon zavaros dolognak tűnt… Aztán sikerült hétvégéken Párkányba átkompozva, a tiltott zónából kikerülve, egy homeopátiás képzésen részt vennem. Amikor erre a tanfolyamra indultam, azt mondtam a férjemnek: „Meglátjuk, sikerül-e ezt a hülyeséget beetetni velem?!” Sikerült 🙂 Azóta folyamatosan tanulom ezt a csodát és bízom benne, hogy még sok évig tehetem ezt! (úgy emlékszem, Pascal mondta, hogy tudásunk olyan, mint egy léggömb, minél nagyobb, annál nagyobb felületen érintkezik a nem-tudással. Szerencsére volt lehetőségem sok hazai és külföldi homeopata előadásait meghallgatni, és megtapasztalni, hogy bizony nagy az felület…)
Miért jó nekem, hogy rátaláltam a homeopátiára? Röviden azért, mert a helyemen érzem magam, ez az én utam. Ennél hosszabban, meg szinte végtelen az érvek sora:
élvezem, hogy
– a szakma szabályainak betartása mellett, tényleg nem kell mellékhatásoktól tartanom
– egy több, mint 2oo éve bizonyító, természetes módszert alkalmazhatok
– nincsenek sémák, állandóan kreatívnak kell lennem (így küzdök az Alzheimer kór ellen?)
– a páciensek bizalommal fordulnak hozzám, itt nincs kiszolgáltatottság, utasítás, csak a bizalom megmaradását erősítő közös munka, tanácsok
– csak a magam munkájáért vagyok felelős és nem vagyok kiszolgáltatva az állami egészségügy mindenfajta nehézségének
– úttörő lehettem egy jó ügy szolgálatában
– …
És végül, szeretném megmagyarázni…, ha nem is a bizonyítványomat, csak a „TÁM” nevet, melyet a kicsi Kft. visel, melyben dolgozom. Amikor 23 éve férjemmel felvállaltuk, hogy a kiszolgáltatott biztonságot mindketten és ráadásul szinte egyszerre felcseréljük a bizonytalanra, és buktatókkal tarkított önállóság szabadságára, akkor cégnevet kellett keresnünk, ráadásul elég széles tevékenységi palettához (Tamás mérnök-külkereskedő). Én rögtön a „bar-mol” nevet javasoltam (tényleg!!!), mivel férjem vezetékneve Baranyai, én meg Molnár vagyok. Az első mosoly
után döbbent csend következett,… Férjem azt mondta, hogy a betegeim nyilván erős idegzetű és jó humorú emberek, de az Ő üzletfelei nem mind ilyenek. Így javasolta a TÁM nevet, ami szintén betűszó, a neveink eleje Tamás a férjem, Ági a lányunk, én pedig Mariann vagyok. Tehát nem támasz, bár reméljük, hogy többnyire ennek az értelmezésnek is meg tudunk felelni!
A www.molnarmariann-homeopatai.eu honlap (melyet most éppen olvas) logo-ja Ági lányom kezében egy osztriga héja, mely a Calcium carbonicum homeopátiás gyógyszer alapanyaga. A honlapot is Ági lányom készítette/készíti, ez is az Ő „kezében van” 🙂